Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
Zsolt 139,7-12.
NEM EGYEDÜL
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy, vessződ és botod megvigasztal engem (Zsolt 23,4)
Évekkel ezelőtt üresnek éreztem magam, a magány szinte beburkolt. Egyszer céltalanul elindultam az úton. Egy arra haladó autós felvett, így értünk Caguasba. Pénzt kéregettem az utcán, míg végre összegyűlt annyi, hogy el tudtam buszozni San Juanba.
Éjszakára értem oda. Leültem a mólóhoz közel. Úgy gondoltam, hogy nem érdemes élni. Elsétáltam a víz széléhez, amikor egy fadarabot vettem észre a lábam előtt. Lehajoltam, hogy felvegyem, és közben az aznap valakitől kapott zsebméretű Újszövetség kiesett az ingem zsebéből. A 23. zsoltárnál nyílt szét a könyv. Elsírtam magam, amikor olvastam: "Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm".
Sokáig sétáltam, végül az Üdvhadsereg központjához értem. Ott kedvesen fogadtak, szobát, ágyneműt, tisztálkodó szereket adtak. Több napon át ottmaradtam, és kezdtem megtapasztalni Isten szeretetét.
Ma - húsz évvel később - már biztosan tudom, hogy Jézus Krisztus az én Megváltóm. Soha nem vagyok egyedül, mert ő velem van.
Imádság: Istenünk, töltsd meg szívünket szereteteddel! Ha magányosnak és üresnek érezzük magunkat, mentő kegyelmeddel vezess ki bennünket a legsötétebb völgyből! Ámen.
Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46,2)
Víctor Lugo Pérez (Puerto Rico)
