Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János - bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai -, elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! - te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.
Jn 4,1-15.
A VÍZ EREJE
Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. (Jn 7,38)
A közelmúltban a barátaimmal egy közeli tóhoz tett kirándulás során eleveztünk egy gyönyörű vízeséshez. Még mielőtt láthattuk volna, hallottuk a tóba lezúduló víztömeg moraját. Lehorgonyoztuk a csónakunkat, és úszni kezdtünk a vízesés felé. A víz ereje, a hang és a hűvösség nem ijesztett meg. Magabiztosan úsztam a vízeséshez, és hagytam, hogy a vízpermet a fejemre, a nyakamba és a vállamra hulljon. A barátaim felszabadultan nevetgéltek, és jó ideig a vízesés közelében maradtunk, élvezve amint a hűs víz felfrissít bennünket a nagy hőségben.
Ez a fenséges vízesés Isten szeretetére, hatalmára és állandó jelenlétére emlékeztetett. Jézus élő vizet kínál nekünk. Oltja szomjunkat, és eltölt minket szeretetével, amíg az túlárad rólunk másokra. Ez az élő víz semmi máshoz nem hasonlítható módon kielégíti és betölti a lelket.
Imádság: Atyánk, szeretnénk betöltekezni élő vizeddel, hogy felfrissüljünk, és megoszthassuk szereteted másokkal. "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól... Ámen." (Mt 6,9-13)
Mik Isten szeretetének és hatalmának jelei az életemben?
Susan G. Walters (Kentucky, USA)
