Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. Egyszer csak Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz? Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az ÚR angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés.
1Móz 22,1-14.
A SZÜKSÉG IDEJÉN
Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés. (1Móz 22,14)
Miután elvesztettem az állásomat a gazdasági helyzet változásai miatt, aggódtam, hogyan tudom majd fedezni az alapvető dolgokat, mint a lakbér és az élelem, hogy eltartsam a páromat és magamat. Annyi gondolat tört rám egyszerre, hogy pánikba estem. Azután azt mondtam magamnak: vegyél egy mély lélegzetet, és tudd meg, hogy Isten majd gondoskodni fog, ahogy Ábrahám mondta azt a fiának az 1Móz 22,8-ban.
Másnap megszólalt a csengőm. A háztulajdonos volt, és rengeteg friss terméket hozott - sárgarépát, hagymát, fokhagymát, paprikát és még sok mást. Elmesélte, hogy a barátjának van egy étterme, ahol sok élelem megmarad. Nem tudja elnézni, hogy ez a sok minden kárba menjen, ezért meg akarja osztani velem. A szívem megtelt hálával. A háztulajdonos figyelmes volt, hogy felkínálja ezeket a termékeket; de Isten is irgalmas volt hozzám, és megáldott a számomra ismeretlen étterem tulajdonosán keresztül. Semmi sem túl nagy Isten számára, aki a váratlan helyzeteket is felhasználja szükségleteink kielégítésére.
Imádság: Drága Istenünk, még ha nem is tudjuk, hogyan alakulnak majd a dolgok, segíts bízni abban, hogy törődsz velünk, és gondoskodsz szükségleteinkről! Ámen.
Még ha bizonytalan is a jövőm, Isten gondoskodik rólam.
Eileen Nunez (New Jersey, USA)
