Jézus ekkor ezt mondta Mártának: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba. Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged. Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!
Jn 11,25-36.
JÉZUSSAL FUTVA
Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. (ApCsel 17,28)
Ötvenéves bátyám halála után teljesen összetörtem. Napi áhítataim álmodozásba fordultak. Rendszeres imádságaimat elhanyagoltam. A könnyek könnyebben jöttek, mint a hálaadás.
Megrendültem a testvérem halála feletti gyászban, aki egész életében örökmozgó volt. Megtestesítette az ApCsel 17,28-at, ahogy élt, mozgott és az Úr jelenlétében volt. 8 hónaposan már járt, később mindenféle sportot elsajátított, óriási öleléseket adott, térdein imádkozott, és tapsolt a dicsőítő énekek alatt. Testvérem, aki atlétikai képességeit és testét Isten dicsőítésére használta, halott volt. Egyedül éreztem magam és elhagyatva.
Korábbi kapcsolódásom Istenhez elég üresnek tűnt. Később arra vezetett, hogy tanuljak bátyám életéből, hogy feldolgozzam a halálát. Testemmel, értelmemmel és lelkemmel is kapcsolódnom kellett Istenhez. Rendszeresen futni kezdtem. Futás alatt közbenjáró imát mondtam szüleinkért és testvérem gyerekeiért. Máskor kérdésekkel bombáztam Istent, testvérem túl rövid életét firtatva. Ahogy futottam, figyeltem a lépéseim ritmusát, és Isten levegője a tüdőmben gyógyító balzsam lett a lelkem számára.
Kilométerről kilométerre megtapasztaltam Isten jelenlétét és megértését. Ahogy Jézus szerette barátait, és együtt sírt velük, ő velem sírt, és békét adott, ahogy együtt futottuk a kilométereket.
Imádság: Drága Jézus, hálát adunk neked, hogy szeretsz bennünket, és örök életet ígérsz. Ámen.
Isten minden lépésemben velem van.
Lea Anne Foster (Virginia, USA)
