Mózes akkor ezt mondta az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! Ekkor az ÚR haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. Beszélj hát vele, és add az ő szájába a szavakat! Én pedig a segítségetekre leszek a beszédben, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig olyan leszel neki, mint az isten. Ezt a botot pedig te vedd a kezedbe, és mutasd be vele a jeleket!
2Móz 4,10-17.
A SZÜLEIM SZEMÉVEL
Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! (2Móz 4,12)
Édesapám és édesanyám is siket volt élete nagy részében. Egyikük sem így született, hanem egy betegség miatt vesztették el hallásukat gyermekkorukban. Habár mindketten kihívásokkal küzdöttek, sikerült azokat és minden más akadályt legyőzniük. Így váltak boldog, szerető emberekké. Emelt fővel néztek szembe az élettel, és soha nem engedték, hogy a siketségük az útjukba álljon.
Bár anya és apa nem hallott, hihetetlenül jó látással és megfigyelőképességgel rendelkeztek. Képesek voltak besétálni, majd kisétálni egy szobából, és precíz leírást adtak a látottakról. Ha találkoztak valakivel, egyből leolvasták az illető arckifejezéseit, gesztusait, a nem-verbális kommunikációját, és pontosan megállapították természetét, gondolatvilágát anélkül, hogy hallották volna beszélni.
Isten tudja és megadja, amire szükségünk van. Mózes nem volt jó szónok, de Isten megadta, amire a vezetéshez szüksége volt.
Sokszor eszembe jutnak a szüleim, amikor ügyetlennek vagy alkalmatlannak érzem magam. Amit a hallásukban nélkülöztek, azt Isten kiegészítette máshogyan. Még az óriási kihívásokkal szemben is megadja Isten a kiutat.
Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük a kegyelem ajándékát. Mindannyiunkat különlegesnek teremtettél, és ellátsz bennünket mindazzal, amire feltétlen szükségünk van. Ámen.
Örömmel fogadom Isten különleges ajándékait.
Brian Foster (Észak-Karolina, USA)
