Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban.
Fil 4,10-14.
GYÓGYULÓFÉLBEN
Együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által. (Róm 1,12)
Boldog és barátságos gyerek voltam, de figyelemzavarral küzdöttem, amely kihívásokat jelentett a tanulmányaimban és osztálytársaimmal, valamint tanáraimmal való kapcsolataimban. Évekig bántottak, ezért sokszor frusztráló gondolatok és az elutasítás érzése kerített hatalmába. A tanárok és barátok kis csoportjának támogatása rengeteget jelentett. Édesanyám, aki egy erős hitű asszony volt, mindig mellettem volt.
A középiskola elkezdése után az osztálytársakkal való kapcsolatom egyre nehezebbé vált, olyannyira, míg kezdtem megtorolni mindazt a rosszat, amit tapasztaltam. De még ennél is jobban szerettem volna, ha életem sérülései meggyógyulnának. Tudtam egy kicsit Istenről gyermekkoromból, de életem ezen szakaszán elkezdtem őszintén keresni őt. Csatlakoztam a gyülekezet ifjúsági csoportjához. Gyógyulásom folyamata akkor kezdődött, amikor találkoztam ezekkel a csodálatos emberekkel, akik megmutatták nekem Krisztus szeretetét, és arra bátorítottak, hogy minél többet tanuljak róla és tanításairól.
Ma egyetemista vagyok és elkötelezett keresztény. Megsebzett szívem gyógyulófélben van. Folyamatosan tanulom a megbocsátást és próbálom felismerni Isten akaratát az életemre.
Imádság: Kegyelmes Istenünk, köszönjük, hogy szeretsz, és a megbocsátás példáját mutattad meg Jézusban. Ámen.
Isten feltétel nélküli szeretete képes meggyógyítani megsebzett szívünket és lelkünket.
Ana María Sierra Olivares (Bogotá, Kolumbia)
