Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.
Mt 6,25-34.
NE AGGODALMASKODJ!
Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? (Mt 10,29)
Fiatal házasként szerényen kellett élnünk. Egy sürgős ház körüli javítás olyan szinten megterhelt minket, hogy még élelmiszerre sem maradt pénzünk. Betegre aggódtam magam. Szorongva ültem a verandán és néztem, ahogy a két kisgyermekünk önfeledten játszik a kertben. Próbáltam kigondolni, hogyan lássam el a családom a kamrában lévő maradékokkal a következő fizetésig, de tudtam, hogy ez lehetetlen.
Váratlanul egy autó kanyarodott be a felhajtónkra, majd dudált. Egy hölgy szállt ki, és üdvözölt. Elmondta, hogy évekkel ezelőtt az előző tulajdonos megengedte neki, hogy muskotályszőlőt szedjen a telken, és megkérdezte, szedhet-e most is.
Sosem láttam még ezt a nőt ezelőtt, ezután sem találkoztam vele soha többet. Amikor végzett a szőlőszedéssel, egy kis pénzt adott hálája jeléül; több, mint elegendőt, hogy a családomnak élelmet vehessek. Úgy éreztem, csoda történt velem.
Az évek során sokszor visszaemlékeztem erre a váratlan áldásra. Isten gondviselése újra és újra arra tanít, hogy aggódás helyett bizalommal forduljak hozzá. Így a legkilátástalanabb helyzetekben is boldogok leszünk.
Imádság: Hálát adunk, Urunk, mindazért, ahogy a szükségleteinket biztosítod. Vezess, hogy mi is váratlan módokon mutassuk ki szeretetedet mások felé! Ámen.
Bízom Isten gondviselésében, még ha reménytelennek is érzem a helyzetem.
Emilie McCauley (Észak-Karolina, USA)
