Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt! Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.
Mk 13,28-31.
A TAVASZ ÍGÉRETE
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el. (Mk 13,31)
A norvég tél kihívásokkal teli. Csak napi pár órán át van világosság, ami azt jelenti, hogy a napok nagy része hideg és sötét. Még a madarak is hallgatnak, kivéve egyet: a fenyvescinegét.
Erdei kabinomban már januárban hallom ezt a kismadarat, ahogy a hatalmas lucfenyő csúcsán ülve dalol. Számomra e madár magányos dala jövendölés a tavaszról, melegről és napfényről. A hó el fog olvadni. A fák kizöldülnek majd. Az élet vissza fog térni.
Az élet nem mindig könnyű. Csalódások, egészségünk romlása és szeretteink halála olyan érzéssel tölt el, mintha sötét, hideg, néma norvégiai télbe csöppentünk volna. Azon gondolkodunk: "Mikor tér vissza a fény? Mikor lesz végre békességem?"
A fügefa példázatán keresztül Jézus arra tanít minket, hogy Isten szeretete mindig közel van hozzánk, akkor is, amikor a sötétség elborít bennünket. Januárban hallgatom a cinege énekét, és érzem Isten közelségét.
Imádság: Köszönjük neked, drága Urunk, hogy közel vagy hozzánk, még a legsötétebb télben is. Ámen.
Isten minden évszakban közel van hozzánk.
Oystein Brinch (Oslo, Norvégia)
