A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta:
Szeretlek, URam, erősségem! Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.
Zsolt 18,1-7.
AZ ÉN MENEDÉKEM
Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! (Zsolt 16,1)
A férjemmel együtt a nyugdíjba vonulásra és ezzel összefüggésben egy nagyobb költözködésre készülünk - mindezt a COVID világjárvány idején. Az otthonomon kívüli világ kaotikusnak tűnik. Ugyanakkor az otthonom is tele van változással és átmeneti helyzettel. Ettől depressziósnak érzem magam. Próbálom elterelni a figyelmemet, de a szorongás és a félelem állandóan velem van.
Amikor a lányom kutyája, Dash megijed valamitől, elszalad, és befészkeli magát a nagy sárga párnája közepébe. Néztem, ahogy Dash egy nap a párnája biztonságába futott, és arra gondoltam: Hol van az én biztonságos helyem? Rájöttem, hogy a figyelemelterelés csak átmenetileg tolja félre félelmeimet és szorongásaimat. Valami stabilabb helyre volt szükségem.
Egyik reggel, a szorongás újabb hulláma közben, rábukkantam a Zsolt 16,1-re. Éreztem, hogy a Mindenható biztonságos helyet kínál nekem. Így hát megosztottam vele félelmeimet és szorongásaimat, és Isten a vigasztalás és megkönnyebbülés érzésével töltött el. Most, amikor úgy érzem, hogy a szorongás elhatalmasodik rajtam, Dashre gondolok, aki a párnájánál keresett biztonságot, és eszembe jut, hogy nekem Isten az oltalmam.
Imádság: Szerető Istenünk, köszönjük csodálatos szeretetedet. Segíts, hogy vigasztalásért és békességért hozzád forduljunk, amikor ránk nehezednek a terhek! Ámen.
Amikor túlterhelt vagyok, Isten a menedékem.
Jackie Johnson (Arizona, USA)
