De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
JSir 3,21-24.
ÚJABB PRÓBÁLKOZÁS
Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. (JSir 3,22-23)
Múlt héten egy barátságos golfmeccs alkalmával rosszul ütöttem meg a labdát. Felkiáltottam: "Ember! Bárcsak visszacsinálhatnám! Biztos vagyok benne, hogy jobban sikerülne!" Szerencsémre a versenytársam azt mondta: "Próbáld meg újra!" Megtettem. Beleütöttem a golflabdába, ami messze, egyenesen repült végig a pályán.
Életünk során hányszor szerettünk volna már helyrehozni egy hibánkat, visszaszívni egy megjegyzésünket vagy tettünket, amivel megbántottunk valakit? Gyakran gondolok arra, milyen más lett volna egy helyzet, ha egy kicsit a másik helyébe képzelem magam, ahelyett, hogy indokolatlanul negatívan reagálok.
Szerencsések vagyunk, hogy szerető Istenünk megérti az emberi szívet és gondolkodást. Függetlenül attól, hogy hányszor tévedünk, Isten végtelen számú lehetőséget biztosít, hogy helyrehozzuk tévedéseinket, közben pedig megbocsát, míg a hibáinkból próbálunk tanulni.
Imádság: Drága Istenünk! Áldj meg bennünket bátorsággal és ítélőképességgel, hogy azt tegyük, ami akaratod szerint helyes! Ámen.
Isten megbocsátása mindig együtt jár egy újabb eséllyel.
Jerry Albritton (Kentucky, USA)
