A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár-hegyről. Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR, imádságot életem Istenéhez. Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
Zsolt 42.
ŐSZINTE ÉRZÉSEK
Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! (Zsolt 42,6)
Vannak időszakok, amikor kedvtelenül ébredek. Nincs különösebb oka, mégis az érzés nyomasztóan hat rám. Keményen küzdök azért, hogy bátorítást és célt találjak. Emiatt azután haragszom magamra. Azt gondolom, hálásnak kellene lennem, hiszen Isten olyan sok áldással árasztott el. Leszidom magam, és próbálok jobb kedvre derülni. Amikor ez nem működik, szégyellem magam, hogy nyugodt életem van, mégis szomorkodom.
A 42. zsoltár arra emlékeztet, hogy sok más ember is érezte már így magát. Pontosan azt tanítja meg nekem, hogy teljesen emberi időnként rosszul érezni magunkat. Az októl függetlenül azonban Isten előtt mind őszinték lehetünk az érzéseink tekintetében. Isten nem várja el, hogy folyton boldogok legyünk. Teremtőnk csak annyit szeretne, hogy őszintén vállaljuk az érzéseinket. A Mindenható Isten meghallja a jajkiáltásunkat, és kész megnyugtatni, ha őszintén feltárjuk szívünket előtte.
Imádság: Istenünk, hozzád kiáltunk, ha elcsüggedünk. Te vagy a segítőnk, békénk, megnyugvásunk. Egyedül te vagy a reményünk forrása. Ámen.
Amikor csüggedt vagyok, Istenhez fordulok.
Jennifer Brigandi (Ontario, Kanada)
