Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült.
URam, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.)
De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)
Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem. Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem.
Állj mellém, URam, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait! Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)
Zsolt 3.
VÉDŐPAJZS
De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. (Zsolt 3,4)
Évekkel ezelőtt a családom Mozambikba költözött missziós szolgálatra. A szemünk elé táruló szegénység szívszorító volt, de a közös dicsőítések a szomszédainkkal a szorongásból hitbe és bizalomba vezettek minket. Az egyik kedvenc dicsőítő énekem, amit a mozambiki barátainktól tanultunk, valahogy így hangzott: "Dániel imádkozott Istenhez, miközben az oroszlánok nyaldosták." Az eredeti dal ritmusa energikus, a fülbemászó dallam éneklésre és táncolásra késztet mindenkit.
A dal arra hív, hogy együtt ünnepeljük Isten hatalmát, ami az oroszlán száját is képes bezárni. Ahogy a zsoltáros írja, Isten a mi pajzsunk és védelmünk, fejünk felemelője. A félelmeink eltörpülnek Teremtőnk végtelen hatalmához képest.
Az Istennel való közösségben a dicsőítés egy módja annak, hogy odafigyeljünk az Úrra a nehézségeink között is. Amikor a templomban énekelek, úgy érzem magam, mint egy kislány, Isten pedig szerető szülőként felemeli a fejemet. Teremtőm szemébe nézve teljes bizalom van bennem, hogy semmi sem bánthat, amíg Isten pajzsként védelmez engem.
Imádság: Drága Urunk, segíts nekünk rád figyelni ebben a félelmekkel teli világban! Ámen.
Dicsőítés által aggodalom helyett békességet nyerek.
Susan E. Brooks (Kentucky, USA)
