Dávid zsoltára.
Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.
Zsolt 23.
VESSZŐ ÉS BOT
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. (Zsolt 23,4)
Bár gyermekként súlyos látáskárosodással éltem, nagyon szerettem a családommal túrázni a Sziklás-hegységben. Az út némely része félelmetes volt, mert a sziklás részeken nem tudtam felmérni a kiszögellések közötti távolságot, és nem vettem észre a tüskés bokrokat sem. Ezért a nagybátyám kieszelt egy módszert, hogy segítsen nekem. A sétabot két végét fogtuk, ő ment elől, folyamatosan mondta, mi következik, és a sétabot lengése is figyelmeztetett az akadályokra.
A Szentírásban Isten megígéri, hogy vesszője és botja vigasztal és bátorít minket. A juhpásztor arra használja a pásztorbotot, hogy vezesse az úton a nyájat, és megvédje a veszélytől. Ugyanúgy jön Isten is velünk, megvédve a láthatatlan veszélyektől, és átvezetve minket minden akadályon.
Ahogyan nekem biztonságérzetet adott a túrák során a sétabot, ugyanúgy életünk útján is félelem nélkül haladhatunk, ha tudjuk, hogy Isten vezet, és soha nem hagy el minket. Amíg Istenbe kapaszkodunk, bizonyosak lehetünk az ő jelenlétében, hatalmában, védelmében.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy te mindig velünk vagy, és megvigasztalsz minket. Vezess minket minden előttünk álló akadályon át! Ámen.
Bármilyen sziklás is az út, Istenre hagyatkozva megnyugvást találok.
Karen Wingate (Arizona, USA)
