Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.
Mt 6,25-34.
HULLÓ FALEVELEK
Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. (Mt 6,34)
Évekig egy második emeleti lakásban laktam. Amikor átköltöztem egy kertes házba, új napi feladatként elkezdtem a ház körül levő falevelek összeseprését, mely egy soha véget nem érő feladatnak tűnt. Először megpróbáltam, hogy megrázom a fa lombját, hátha több levél esik le, azt remélve, hogy másnap alig találok majd levelet. De a következő napon is tele volt a föld falevéllel.
A levelek felsöpréséhez hasonlóan, amikor nehéz kihívásokkal vagy fizikai problémákkal találkozom, szeretném azokat egyik pillanatról a másikra megoldani, és megszabadulni az idegesítő tehertől és stressztől. De függetlenül attól, hogyan próbálom megoldani egyszer s mindenkorra a helyzetet, minden egyes nap hozza a maga problémáit. Ez a valóság vezetett ahhoz, hogy egyre jobban bízzam életemet az Úrra.
Minden egyes nap hullanak majd levelek, és az aggodalmak is jönnek. Most már nem problémázom a levelek felsöprésén, és nem engedem, hogy az aggodalmaskodás felemésszen. Örömet találok a lelkigyakorlatban, bízva Isten gondviselésében, hogy mindenféle körülmények között megvilágítja számomra a kiutat.
Imádság: Teremtő Istenünk, segíts megtanulni, hogy naponta tőled függjünk, és tudjuk, hogy te őrzöl utunkon. Ámen.
Ne félj, az ÚR megsegít! (Ézs 41,13)?
Yessenia Rosalía Acosta de Beard (Dominikai Köztársaság)
