Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok tagja van, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.
1Kor 12,12-26.
HÁLAADÁS
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. (Mt 6,11)
Az egyik nap reggelizés közben eszembe jutott az Úr imádságából ez az igevers: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." Hirtelen elfogott a hála a sok ember iránt, akik lehetővé tették, hogy a gabonapehely, a tej, a banán és a kávé ma is az asztalomra kerüljenek. Hálával gondoltam arra a sok dolgos kézre, akik ma is biztosították étkezésemet.
Hálát adtam Istennek az élelemért és minden emberért, akinek része volt benne. Hálás voltam a gazdákért, akik termesztették és betakarították a gabonát, a gyümölcsöt és a kávébabot, és azokért is, akik felnevelték és megfejték a tejet adó teheneket. Imádkoztam a gyári munkásokért, kamionsofőrökért, boltosokért és mindenki másért is, akiknek a munkája lehetővé tette, hogy ezekben az ajándékokban részesülhessek.
Egymástól függünk, Isten ilyennek teremtett minket. Olyan emberek áldásaiban részesülhetünk nap mint nap, akiket nem is ismerünk. Mindezek tudatában azon a reggelen az étel még édesebbé vált a számban, és a szívem megtelt Isten dicsőítésével.
Imádság: Köszönjük Istenünk a mindennapi kenyeret és azokat az embereket, akik lehetővé teszik, hogy az asztalunkra kerüljön. Ámen.
Mindennap áldást jelentenek számomra olyan emberek is, akiket sosem fogok megismerni.
Sybil Austin Skakle (Észak-Karolina, USA)
