A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették. Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. Behajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.
Jn 20,1-9.
HÚSVÉT VASÁRNAP
A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. (Jn 20,1)
Húsvét vasárnap lelkipásztorom a feltámadásról prédikált a Jn 20. fejezete alapján. Nem is emlékszem, mi volt üzenetének lényege, mert a "még sötét volt" kifejezés elvonta a figyelmemet.
A feleségemmel nagyon nehéz időszakon mentünk keresztül a tizenéves fiunk káros döntései miatt. Elvesztettük az irányítást, ezzel tisztában voltunk. A helyzetünk kilátástalannak tűnt, és úgy éreztük, sosem lesz vége.
Bár a történet úgy kezdődik, hogy "amikor még sötét volt"; de a folytatás által világossá válik, hogy Isten közben munkálkodott! Nemcsak a követ hengerítették el, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus is feltámadt! Az örökös bánat és kétségbeesés idején a Szentlélek a szívembe súgta, hogy bár külső körülményeim nem változtak, a feltámadás Istene munkálkodik fiunk életében. Feleségemben és bennem is remény gyúlt és hit ébredt azon a húsvét reggelen. Milyen csodálatos, hogy szerető Istenünk a legsötétebb pillanatainkban is szól hozzánk, megadva nekünk a feltámadás és az eljövendő új élet reményét!
Imádság: Drága Atyánk, köszönjük a reménykeltő történeteket, amelyeket a Szentírásban találunk, kiváltképpen a Fiad feltámadásáról szóló üzenetet. Segíts, hogy bízzunk ebben az élő reményben! Ámen.
Ha nem is vesszük észre, szerető Istenünk munkálkodik.
Jeff Evans (Texas, USA)
