Jezábel üldözi Illést
Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, felkerekedett és ment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá. Azt kívánta, bárcsak meghalna, és így szólt: Elég most már, URam! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz. Evett, ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Ekkor azt mondta neki az ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává.
1Kir 19,1-15.
NAGY TERVEK
Illés ugyanolyan ember volt, mint mi. (Jak 5,17)
Évekkel ezelőtt egy nagy közösségi eseményt szerveztem a gyülekezetünk számára. Többezer ember jött el, és jól sikerült. Ám a végén valaki elejtett egy kritikus megjegyzést, s hazafelé menet csak arra tudtam gondolni, amit mondott. Emiatt az egyetlen panasz miatt úgy éreztem, hogy az egész esemény megbukott.
Az 1Kir 19-ben azt olvassuk, hogy Illés is valami hasonlót élt át. Nemrég vitte véghez két legnagyobb csodáját: legyőzte a Baál papokat, és imái hatására véget ért a szárazság. Illés nagy csodákat tett Isten segítségével: segített elesett embereknek, hamis isteneket pusztított el, s egy egész térséget mentett meg a katasztrófától. Ám Jezábel megfenyegette. A nagy tettek után Illés elvesztette magabiztosságát, kifordult önmagából és meg akart halni. Ez az egy negatív tapasztalat minden mást kiszorított.
Illés elbizonytalanodása mindannyiunknak ismerős. A Jak 5,17 is megerősíti, hogy Illés pont olyan volt, mint mi. Ám mikor Isten élelmet vitt neki, hogy megerősítse, ráébredt, hogy Istennek még mindig vannak vele jó tervei. S Isten erejével és kegyelméből véghez is vitt nagy dolgokat. Ahogy Illés számára, úgy a mi számunkra is megvannak Istennek a nagyszerű tervei.
Imádság: Istenünk, mutasd meg, hogyan emelkedjünk felül a kritikákon, s szolgálhassunk téged még jobban! Ámen.
A kritika lehetőséget adhat Isten vezetésének és kegyelmének a keresésére.
Bob LaForge (New Jersey, USA)
