Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!
Jn 11,32-36.
ISTEN, AKI VELÜNK EGYÜTT SÍR
Egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. (Zsolt 30,5-6)
Elsőéves medikus fiam hirtelen meghalt egy balesetben úszás közben. Teljesen összetörtünk. Fájdalmunkban Istent ostromoltuk, vajon miért történt ez, amikor olyan fényes jövő várományosa lehetett? Sok barátunk meglátogatott bennünket, hogy vigasztaljanak és együtt imádkozzanak velünk. A férjem egyik barátja írt egy levelet, amelyben ez állt: "Bizonyára azon tűnődtök, ugyan hol volt akkor Isten. Nos, ott volt mellettetek, és veletek sírt." Ezek a szavak vigasztalást nyújtottak, és visszaemlékeztem, hogy Jézus együtt gyászolt Máriával és Mártával, amikor Lázár, a testvérük meghalt (Jn 11,35). Isten valóban mellettünk van, és velünk együtt gyászol.
Később elhatároztam, hogy jelentkezem egy teológiai szemináriumba, hogy többet megtudjak Istenről, aki velünk együtt sír. Felszenteltek és néhány évig lelkészként szolgáltam. Képessé váltam együtt érezni olyan családokkal, akiket veszteség ért, és gyászoltak.
Négy évtized múlt el a fiam elvesztése óta, és Isten még mindig erősít. Megismertem az ő kegyelmét és vigasztalását a férjem, a gyermekeim, a gyülekezetem szeretete által. Minden időben jó hozzánk a vigasztalás és a szeretet Istene, és tudom, hogy eljön majd az az idő, amikor találkozhatok a fiammal Isten mennyei jelenlétében.
Imádság: Atyánk, tölts meg bennünket kegyelmeddel és békéddel, különösen a fájdalom és megtöretés idején! Ámen.
Amikor sírok, Isten velem együtt sír.
(Mrs) Navamani Peter (Karnataka, India)
