Azután elindultak Izráel fiai, elmentek Bételbe, és ezt kérdezték Istentől: Ki vonuljon föl közülünk elsőnek, hogy megütközzék a benjáminiakkal? Az ÚR ezt felelte: Először Júda! Másnap reggel elindultak tehát Izráel fiai, és tábort ütöttek Gibeával szemben. Kivonultak az izráeli férfiak, hogy megütközzenek Benjáminnal, és csatarendbe álltak velük szemben az izráeli férfiak Gibeánál. A benjáminiak is kivonultak Gibeából, és leterítettek azon a napon huszonkétezer izráeli embert. Akkor a nép, az izráeliek összeszedték erejüket, és újra csatarendbe álltak azon a helyen, ahol az első napon sorakoztak föl. Fölmentek ugyanis Izráel fiai, és sírtak az ÚR színe előtt egész estig, és ezt kérdezték az ÚRtól: Harcba szálljak-e újból a testvéremmel, Benjáminnal? Az ÚR azt felelte: Vonuljatok föl ellene! Amikor Izráel fiai a második napon a benjáminiak ellen indultak, kivonult ellenük Benjámin Gibeából a második napon is, és leterítettek Izráel fiai közül újabb tizennyolcezer embert, akik a kardforgatásban mind jártasak voltak. Ekkor elvonultak Izráel fiai mindnyájan, az egész nép; elmentek Bételbe, és ott ültek sírva az ÚR színe előtt. Böjtöltek azon a napon egész estig, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be az ÚR színe előtt. És megkérdezték Izráel fiai az URat, mert abban az időben ott volt az Isten szövetségének a ládája, és Fineás, Áron fiának, Eleázárnak a fia szolgált előtte abban az időben. Ezt kérdezték: Kivonuljak-e még egyszer harcolni a testvérem, Benjámin ellen, vagy abbahagyjam? Az ÚR azt felelte: Vonuljatok föl, mert holnap a kezetekbe adom!
Bír 20,18-28.
AMIKOR A KUDARC GYŐZELEM
Ezt kérdezték: Kivonuljak-e még egyszer harcolni a testvérem, Benjámin ellen, vagy abbahagyjam? Az Úr azt felelte: Vonuljatok föl, mert holnap a kezetekbe adom! (Bír 20,28)
Bír 20,18-48-ban olvasható történet korábban összezavart. Az izraeliták tanácsot kértek Istentől, hogy harcba menjenek-e. Isten azt mondta nekik, hogy harcoljanak. Az izraeliták hallgattak rá, és veszítettek, 22 000 harcosuk halt meg. Ezután visszamentek Istenhez tanácsot kérni, és ugyanezt a választ kapták. Újra veszítettek, további 18 000 emberük veszett oda. Harmadszor is Isten elé mentek, és tanácsot kértek. Isten ezt válaszolta: "Vonuljatok föl, mert holnap a kezetekbe adom!". Végül győztek.
A történetet olvasva azon töprengtem, miért vezérelné Isten világosan az izraelitákat, hogy aztán megengedje, hogy elbukjanak. Számomra ennek nem volt értelme. Ám az elmúlt évben, amikor szembesültem saját látszólagos kudarcommal, miután követtem Isten akaratát, ezt a gyönyörű igazságot értettem meg: Isten útjai nem a mi útjaink, és Isten gondolatai nem a mieink.
Az izraeliták minden csatában megtanultak felkészülni a jövőbeli csatákra. És ami a legfontosabb, megtanulták, hogy a körülmények ellenére teljes mértékben higgyenek Istennek és tőle függjenek. Isten még a látszólagos vereségünkben is győzelmet lát, mert tudja, milyen fontos leckéket tanulunk az úton.
Imádság: Atyánk! Add, hogy soha ne lankadjon az erőnk benned! Végezd bennünk tovább tökéletes munkádat! Ámen.
Isten a csüggedés pillanatait is felhasználja, hogy jó munkáit elvégezze bennem.
Kayla Reay (Victoria, Ausztrália)
