Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom?
Lk 10,25-29.
KÉT IDEGEN
De ki a felebarátom? (Lk 10,29)
Néhány éve részt vettem egy inspiráló konferencián a svédországi Göteborgban. Az előadók közül sokan a szomszédaink megismerésének fontosságára összpontosítottak. A konferencia végeztével azt terveztem, hogy hazautazom a norvégiai Sarpsborgba. A buszra várva a napon ültem le és egy könyvet olvastam.
Egy fiatal nő odajött, és megkérdezte a körülöttem állókat, tudnak-e adni neki egy kis aprópénz. A legtöbben visszautasították. Maradt-e nálam svéd pénz? - gondolkodtam. A nő lassan elhaladt mellettem, amikor köszöntem, és 20 svéd koronát (kb. hétszáz forint) adtam neki; ennyi volt nálam. Megköszönte, én pedig finoman megérintettem a karját. Isten áldja meg! - mondtam. Az Úr áldja meg önt is! - válaszolta a nő. Bátrabb lettem és megkérdeztem: Megemlíthetem önt az imáimban? Mi a neve? Belinda - mondta. Régebben imádkoztam, de most már nehezemre esik. Imádkozna értem és a kislányomért, akit a gyámhivatal elvett tőlem? Linának hívják. Ekkor felálltam és megöleltem.
Attól a göteborgi találkozástól kezdve két idegen a felebarátommá vált. Azóta imádkozom Belindáért és Lináért. Tudom, hogy Isten meghallgatja imáimat. Végül is Isten volt az, aki megismertette őket velem.
Imádság: Uram, köszönjük, hogy beengedtél minket a szívedbe. Szereteted és kegyelmed kísérjen minket életünk minden lépésénél! Jézus nevében imádkozunk. Ámen.
Isten nem ismer határokat.
Gerd Helene Rosok (Norvégia)
