Aki elveszítette önmagát.

Aki elveszítette önmagát.

A Titanic katasztrófájával kapcsolatban sok valótlan és sok valós történetet is feljegyeztek. Most egy valósból következik egy részlet.

A hajón utazott egy író, és nála volt a könyvének a kézirata, amelyet sok éven át írt. Beletette egy dobozba, és amikor a hajóról látszott, hogy végleg elmerül, belevetette magát a vízbe, hóna alatt szorosan fogta, tartotta a dobozkát. Amikor beesett a vízbe, akkor észrevette, hogy nem messze tőle ott van egy gyermek a vízben. Odaúszott hozzá, de mielőtt ezt megtette volna, el kellett döntenie, hogy melyik a fontosabb: a kézirat, vagy az, hogy megmentse azt a gyermeket. Elengedte a dobozt, és a gyerekhez úszott. Amikor odaért, látta, hogy a kisgyermek már halott. Aztán nem messze onnan észrevett egy másik gyermeket, aki még élt, fuldoklott. Odaúszott, megragadta, maga fölé tartva evickélt oda egy mentőcsónakhoz, de mivel az túlterhelt volt, oda nem engedték őket beszállni. Aztán észrevett egy viszonylag nagy szöget a csónak oldalán. Abba belekapaszkodott, a kettős súly szinte belevájta a kezét a szögbe, de így végül is mind a ketten életben maradtak, és megmenekültek. A kézirat elveszett, de egy lelket megmentett. Tettének története túlélte őt. Talán, ha megírja azt a könyvet végleg, és befejezi, kiadják, lehet, hogy nem emlékezik rá senki. De amit tett, arra emlékeznek sok-sok évtizeddel később is.

Bizonyos értelemben elveszítette önmagát, hogy megmenthessen valaki mást.