Hit és bizalom
Egyszer a Niagara vízesés felett
Hit és bizalom.
Egyszer a Niagara vízesés felett kifeszített drótkötélen egy artista készült átmenni. Mielőtt elindult kezébe vette az egyensúlyozó rudat és megkérdezte a feszülten várakozó tömeget: Elhiszitek-e, hogy át tudok menni a vízesés felett? Néhányan kételkedtek, de a többség elhitte, mondván végül is ez a szakmája. Az artista átment, majd visszajött, és megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy rúd nélkül is meteszem? Már többen kételkedtek, mert feltámadt a szél. Az artista átment, ismét visszajött, azután fogott egy talicskát, és megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy át tudom tolni ezt a talicskát? most ismét azok kerültek többségbe, akik hittek neki. Az artista áttolta a talicskát, majd vissza, és ismét kérdéssel fordult a közönség felé: Elhiszitek-e, hogy ismét át tudom tolni? már mindenki egyhangúan elhitte. Ekkor megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy egy embert is át tudok tolni rajta? Mindenki igent kiáltott: elhisszük. Az artista megkérdezte: Akkor ki lesz az első? Senki nem vállalkozott!
Vajon mi, akik hívő keresztényeknek mondjuk magunkat, mindíg feltétel nélkül reá bízzuk magunkat Istenre, vajon bele ülünk-e "Isten talicskájába"? vajon amikor azt monjuk : Hiszünk Isten mindenhatóságában, követjük-e mindenben a Krisztusi utat, akkor is, ha az néha számunkra kedvezötlennek tűnik?
Aradi István
Szeged
