Elkezdtem keresni más hívőket
1962-ben születtem az akkor még létező Jugoszláviában. Szüleim római katolikusok, és a szokás szerint megkereszteltek pár hetes koromban. Ezzel ki is merült a vallással való törődésük. Valójában elhittem a kommunista propagandát, miszerint nincs isten (így, kisbetűvel). 1986-ban férjhez mentem. Templomban nem akartam megesküdni, alakoskodásnak tartottam volna. Két gyerekünket megkereszteltük, mert hát úgy illik. 1991-ben elkezdődött a háború. Férjemet elvitték a harctérre, Vukovárra, ma Horvátország. Borzalmas időszak volt, örökké rettegtünk, a híreket lestük. Itthon maradtam két pici gyerekkel (1 és 2 évesek voltak). Ezekben a napokban betértem egy kis könyvkereskedésbe (két polc volt az egész). Egy Károli Bibliát pillantottam meg. Valami ráhajtott, hogy megvegyem - megjegyzem, csak ez az egy Biblia volt az üzletben. Az éjjel elkezdtem olvasni. Találomra nyitottam ki, az 51-es zsoltár volt. Véletlen? Biztos nem. Zokogtam az éjjel és talán először életemben, imádkoztam. Hittem, de egyedül voltam. Elkezdtem keresni más hívőket, először a katolikusok között. Sajnos, rá kellett jönnöm, hogy sok minden nem egyezik a Bibliával. Buzgón jártam a templomba, de éreztem, nem tartozom oda. Utcai terjesztőnél vásároltam könyveket, prédikációkat kaptam tőle. Imádkoztam, hogy Isten hozzon össze hasonló érzésű emberekkel. Kb. 10 év múlva jött válasz imámra. Megismerkedtem egy családdal. Eleinte csak mi hárman jöttünk össze (férjem nem hívő), kéthetente. Ma néha 15-18an is vagyunk. Dicsőítjük az Urat, a Szentírást olvassuk, elmélkedünk, imádkozunk. Időnként meghívunk egy-egy prédikátort más helységekből. Hálás vagyok az Úrnak, hogy szól hozzám, hálás vagyok, hogy összehozott a testvérekkel. Van, aki megbotránkozik, hogy nem járunk templomba, de hát az apostolok is házaknál jöttek össze! És hálás vagyok, hogy sikerült bevezetnem az internetet és ráleltem a parókiára. Isten hatalmas, jóságos, SZERETET. Csak egy verssort írnék még ide: "MINDEN LÉLEK DICSÉRJE AZ URAT! DICSÉRJÉTEK AZ URAT!" - 150. zsoltár.
Eper Éva
Hozzászólások
Miután ezt elolvastam, hátranyúltam a székről az ágyamon lévő bibliáért, és kinyitottam. Elsőre ott nyitottam ki. Véletlen? Biztos nem. :)
Legyetek áldottak! :)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.