Mátyás Viktória: Hogyan húzott Isten magához?

Hogyan húzott Isten magához?

16 éves vagyok. Nagyon sokat tudnék Istenről beszélni, de ma azt helyezte a szívemre, írjam meg, hogyan húzott magához. 

Kiskoromban messze laktam mostani otthonomtól. Jártam hittan órákra kisiskolás koromtól, de nem érdekelt. Ennek ellenére éreztem, hogy létezik valami felsőbbrendű hatalom, csak kisgyermek fejjel közel sem tudtam komolyan venni. Harmadik osztályos koromban, 9 évesen a szüleim elváltak, és jelenlegi lakhelyünkre költöztünk. Visszanézve Isten már akkor is figyelt rám, hiszen keresztény iskolába kerültem, ahol hetente több hittan órám is volt, valamint minden hétfőt áhítattal kezdtünk. 

Emellett nagymamámhoz költöztünk, aki egy megtért, hívő embe,r és napi kétszer láthattam magam előtt példaként, amint Bibliát olvas és imádkozik. Érdeklődve figyeltem, néha csatlakoztam is hozzá.

Jártam ifjúsági órákra (már konfirmálásom előtt). Aztán elérkezett a konfirmációm. Sokat tanultam, és mindig vártam az újabb és újabb órákat. Ifi órákon leginkább sajnos csak a játékok és az éneklés érdekelt eleinte, majd később, talán csak kicsinként, de a szívem megnyílt. Két éve, nyáron elmentem egy biciklitúrára, amit a Balaton körül tettünk meg, és szuper élményekkel gazdagodtam. Egészen közel kerültem Istenhez a napi áhítatok által. Ezután az egyik vezetőnk hívott minket keresztény házi körre, ahol egyes egyedül csak Jézusról volt szó, róla is, mint megfeszítettről. Úgy mentem első alkalommal haza, hogy nem értem mi történt, de nagyon jól éreztem magam. Később rendszeresen megjelentem ezeken az alkalmakon is. 

Eljött az újabb biciklitúra, és örömmel vártam. Isten olyannyira megérlelt eddigre, hogy életem átadása forgott a gondolataimban. 

Féltem. Féltem attól, hogy nem leszek majd hiteles. Úgy gondoltam telis-tele vagyok bűnökkel, amit előbb le kell tennem (magam erejéből), aztán mehetek Istenhez. Kaptam egy kérdést a túra közben a csapatvezetőnktől.

MI TART VISSZA ATTÓL, HOGY MEGTÉRJ?

Neki is csak az előbbi válasszal tudtam szolgálni. Erre ő csak annyit válaszolt: Erre a magad erejéből nem leszel képes. Add át Istennek az irányítást. Majd ő elveszi, amit szemétnek lát az életedben.

Ezután a tanács után úgy éreztem, lépnem kell. Át kell adnom a legfőbb szerepet az életemben Istennek, és a lába elé kell borulnom. Aznap este ezt a lépést megtettem. Azóta sem bántam meg és érzem az Ő kezeit a vállamon. 

De nekem olyan jó Isten közelsége. :)

Mátyás Viktória