A helyes dicsekedés

A helyes dicsekedés

/Igaz történet/

„Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék” (1 Kor 1,31)

Hatodik gyermekünk születése után (1989-ben) találkoztam egykori évfolyamtársammal üzemi gyakorlaton (második diplomám szerzése közben), aki akkor két gyermek apja volt és főosztályvezetői beosztásban dolgozott (később vezérigazgató lett). Beszélgettünk családi életünkről, és örömmel mondtam el nagycsaládunk történetét. A sok gyereken álmélkodott és értetlenkedve megjegyezte: „bolond vagy te, hogy a szocializmusban ennyi gyereket vállalsz?” Azóta negyed század telt el, ez idő alatt hittel, hitben neveltük gyermekeinket és sok áldást tapasztaltunk. Isten szeret bennünket és kiválasztott magának. Vele dicsekszem, és iránta hála van a szívemben, hogy eddig is ölében hordott bennünket, semmi szükséget nem szenvedtünk, örömmel mondhatom azt, hogy bőségben éltünk. A most olvasott ige erről szól: „Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket” (1 Kor 1,27)

Élve a modern technika adta lehetőségekkel, a népes családom fényképét feltettük az internetes közösségi oldalra (facebookra). Az előbb említett évfolyamtársam is megnézte, és ezt írta üzenetként: „Én sem tudok mást mondani, mint társaim, gratulálok a szép nagy családodnak. Biztos sok örömöd van bennük” (2015.01.19.)

Változatlanul az Úrnak adok hálát a családom minden tagjával együtt mindezekért, és visszatekintve az elmúlt évtizedekre (40 éves házasok vagyunk) nyomatékosan elmondhatom: Vele érdemes járni az életutunkat, mert: „Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok” (1 Kor 1,30)

        Nyíregyháza 2015. január 23.                                                        Horváth Csaba