Szekendy Norbert: Elszámolás
Szekendy Norbert: Elszámolás
Csalódás, remény, széles meredély,
egység, kettősség, ki tartott velük már?
Nem tudod mi volt? Most lőn világosság!
Érzések, közöny, édes emlékek?
Szeretet, gyűlölet, hova vezettek?
Vállalás, tagadás, mért segítettek?
Kétségek és tudás merre vittetek?
Ily sok mindenek, sehol végetek.
Szellemi, látens ösztönzők,
fizikus palánták szülöttei.
Gondolati síkok keresztezői,
és térbeli vívmányok élvezői.
Ezek volnánk csak, kiket alakítanak?
Ezek volnánk, kiket befolyásolnak?
Ezek, kiket ostoroznak, ha nem követünk?
Ezek nem, hisz belül az egyezség.
De mit sem számít a kín,
semmi az élvezet,
meg leszünk méretve,
és nincs mentség, létezett.
Nem lesznek ügyvédek,
nem lesznek védencek,
csak bírád áll feletted,
lelki meztelenségeddel.
Látta, mi voltál, s lettél.
Tudja, mit holtodig tettél.
Esdeklőn tekintesz fel reá,
nincs mentség, késő már, megtalált.
Mire büszke voltál, most félelem,
Szégyened, mi éltetett?
Mit óva féltél, most harsognád,
sak ez, mi volt, most kívánnád!
Pokoltornáca, jégverem,
Mennyország kapuját döngeted.
Döngeted, de feletted a pallos,
tán lesújt, vagy védelmez?
Kételyek között csapongsz,
izzadtságban úszva tombolsz,
rémképeknek vége lesz,
ébredésed megmentett.
Ébredésed megmentett?
Fals képzeted elrejted?
Majdan nap felé tekintsz,
vagy "carpe diem" tovább csábít?
Tovább, tovább kell, ha mersz,
ámításnak nem felelsz,
új eséllyel mit kezdesz?
Ez mi élted, teljesedj.
Főnixednek szárnyát tépjed,
kapaszkodj amíg csak bírsz,
tán utolsó reményt kelted,
gondolj erre mindig így.
Menekvés és békesség,
a világ rohan amerre jár,
Magadba csak annyit engedj,
Téged vár a Megváltás!
