Pecznyík Pál :Mennyei szabadság!

Mennyei szabadság!

Isten haragjának tüze égve lángol,

gyűlölet - láng lobog, egyre több lakásból.                

Haragszik az Isten, mert arcának mása,

életét a bűnben, mind mélyebbre ássa.

Szomorúan látja, földön mi megy végbe,

testvérek küzdenek, egymás szívét tépve. 

Családok, rokonok, váló házaspárok

bőszült harcát látja, a mennyei Látnok!

Egyre jobban lángol és terjed itt a bűn,

bűnös meg igazát keresi, keserűn.

Szíve Isten helyett, bálványokhoz fordul,

bűnt kedvelő arca, egyre jobban torzul.

Sokan el sem hiszik Isten létezését,

ezért csak fokozzák, bűnük élvezését.

Ma már alig vannak, tiszta házasságok,

csak úgy egybekelnek, a fiúk a lányok.

Immár mindent lehet, hiszen nincsen Isten,

aki bűntől óvjon, aki jóra intsen!     

Isten hosszan tűrő, bár türelme véges,

jaj, ha megmutatja, hogy Ő, mire képes!

Ha kiönti földre haragja poharát,

villámként sújtja az, vígadók táborát!

Menekülnének ők? De már nem lesz hova,

s megtelik majd velük, a kárhozat hona.

Isten bár haragszik, ám vég nélkül szeret,

bűnét bánó ember még gyermeke lehet.

Jöjjetek hát Hozzá, szenvedő bűnrabok,

Fia váltságáért, lehettek szabadok!

Mennyei szabadság csodás, és végtelen,

hárfák zenéje szól, ragyogó égben fenn.

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IV. 24.