Pecznyík Pál: Élet két szobában
Képmására formált minket, az Alkotó,
két szobában lakunk, csak egyik látható.
Másik: láthatatlan, de mégis létezik,
ámul majd szépségén, ki abba érkezik.
Két szobát, - mint ajtó – halál választja el,
átlépjük mindnyájan, ha innen menni kell.
Túlvilágon nem csak egy szoba létezik,
van kárhozat: s abba, hitetlen érkezik.
Egymástól távol van, mint két birodalom,
egyikben öröm van, másikban fájdalom.
Minden ember itt dönt, testi holta előtt,
döntésében Isten, nem gátolja meg őt.
Ám int: bölcsen döntsünk, mert igen nagy a tét,
örök fény vár - e ránk, vagy félelmes sötét.
Földi létünk után, döntenünk nem lehet,
ahova vágyódtunk: ott kapunk lakhelyet.
Sajnos, legtöbb ember, megveti, új honát,
rossz, döntése miatt: vádolja önmagát.
Látható szobában, mi hívő emberek,
vezessünk Jézushoz, kallódó lelkeket.
A második szoba, most még láthatatlan,
boldog: ki megváltva, örökké él abban.
Jézus vére árán, nem rabszolga: gyermek,
Jézus testvére, és fia, az Istennek!
Adj hálát az Úrnak, hallhatatlan lélek,
hiszen ott élhetsz: hol, nincs vége a létnek.
Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 26.