Vagyunk
2020. 11. 11.
Vagyunk
Isten égő csipkebokrai vagyunk:
lelkünk soha el nem hamvad
S ha jóra fordítjuk akaratunk:
a teremtés meg nem akadhat!
Isten lelke lobog bennünk,
mely mindig volt,- s örökké lesz!
Ha Reá mutat minden tettünk:
boldoggá, és elégedetté tesz
bármilyen körülmény ellenére,
hiszen ez az igaz ember bére!
Isten titokzatos testének
munkás sejtjei vagyunk:
ezzé tettek az Általa formált gének,
akkor is, ha nem hagyunk
Neki teret életünkben…!
Ő van bennünk, még erünkben
is az Általa tervezett vér áramlik…
Furcsa lenne,- ha nem fájna itt
az Ő hiánya…!
Tagadhatjuk- de hiába!
Isten teremtett iparosai vagyunk,
hogy pallérozottabb világot építsünk:
ezért kaptuk dolgos két kezünk, s agyunk,
hogy mi eldurvulna:- azon szépítsünk;
jobbá téve az életet egymás számára,
az emberiség- és Isten vágyára!
VAGYUNK, s mindig:- LESZÜNK!
Bár szétforgácsolódott eszünk
ezt alig fogja fel,
…-s azt sem, hogy élet utáni lét vár,
s hogy mily gyorsan jutunk oda el…!
Dr. Szluha Gyula Antal