22 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: 23 Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik: 24 Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! 25 Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! 26 Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet! 27 Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz, és én megáldom őket.
4Móz 6,22-27.
BÁNAT IDEJÉN
Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást! (Ézs 66,13)
Gyermekként részt vettem egy barátom édesanyjának temetésén. Fiatalkorom egyik legmegrázóbb élménye volt ez. Barátom a gyásztól teljesen lesújtva ráborult a koporsóra, mert nem akarta édesanyját egyedül hagyni. Sírt és mélységesen gyötrődött, mások segítették föl, és kísérték ki a szobából.
Ez a kép sok éven át velem maradt, és elgondolkodtam, én hogyan viselkednék édesanyám halála esetén.
Amikor anyám meghalt, visszaemlékeztem a gyerekkori esetre. Azonban a körülöttem lévő emberek, a gyülekezet tagjai biztosítottak arról, hogy anyám nincs egyedül, hanem a Megváltó szerető karjaiban nyugszik. Szavaik hihetetlen békével és örömmel töltöttek el. Megvigasztaltak, fokozatosan magam mögött hagytam a fájdalmat és kínt.
Ma én kínálok másoknak hasonló vigaszt és reményt.
Imádság: : Istenünk, engedd, hogy a jó hír üzenetét hozzuk, megvigasztaljuk azokat, akiknek fájdalmuk van. Hadd tegyünk bizonyságot, hogy Krisztus fájdalom és könnyek nélküli jövőt készített nekünk. Ámen.
Hogyan lehetek Isten vigasztalást és reményt hozó hírvivője?
Arturo N. Corte Teran (Puebla, Mexikó)
