54 Miután pedig elfogták Jézust, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. 55 Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. 56 Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: "Ez is vele volt." 57 Ő azonban letagadta, ezt mondva: "Asszony, nem ismerem őt!" 58 Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: "Te is közülük való vagy!" De Péter így válaszolt: "Ember, nem vagyok!" 59 Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: "De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való." 60 Péter azonban ismét tagadta: "Ember, nem tudom, mit beszélsz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas. 61 Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." 62 Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
Lk 22,54-62.
ELŐRE MENNI
Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken. (Lk 24,12)
Amikor azt olvasom, hogyan futott Péter a sírhoz, mindig a "futott" szón akad meg a szemem. Elképzelem, ahogy siet, zakatol a szíve, saruja csattog a földön. Mi minden kavaroghatott a lelkében a történtek után, különösen hogy megtagadta Jézust. Azt hiszem, Péter sietsége az üres sír látásánál többről szólt. Amikor cserben hagyom az Urat, csak az számít, hogy jóvátegyem a dolgot, és ugyanezt gondolhatta Péter is. Kétségbeesetten kereste Jézust.
Mindig tudtam, hogy az Úr soha nem tagadja meg a megbocsátást, mégis nehezemre esik elengedni a lelkifurdalást, amit a botlásom miatt érzek. Évekig tartott, mire megértettem, hogy helytelen dolog a bűntudathoz ragaszkodni. Isten örömét leli abban, ha elfogadjuk a megbocsátást, feledve a múltat, és előremenve a szolgálatban.
Péter kapcsolata az Úrral helyreállt, és nagy igehirdetővé vált, lelkek ezreit mentve meg. A jó abból jön, ha előremegyünk, nem nézünk vissza.
Imádság: : Istenünk, köszönjük kegyelmedet és nagylelkűségedet, jóságodat és szeretetedet. Erősíts meg, vezess, használj minket. Ámen.
Nem mehetünk előre, ha a múltnál leragadunk.
Pat Rowland (Tennessee, USA)
