Volt Jónátánnak, Saul fiának egy mindkét lábára béna fia, aki ötesztendős volt, amikor megjött a hír Jezréelből Saulról és Jónátánról. Akkor fölkapta dajkája, és elfutott. De mivel a dajka gyorsan futott, a gyermek leesett és megsántult. Mefibóset volt a neve.
1 Egyszer megkérdezte Dávid: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki iránt hűséggel tartozom Jónátánért? 2 Volt egy Saul házából való szolga, akinek Cíbá volt a neve. Őt hívták Dávidhoz, és megkérdezte a király: Te vagy Cíbá? Ő így felelt: Én vagyok, a te szolgád. 3 Akkor ezt mondta a király: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, akinek hűséggel tartozom Isten előtt? Cíbá ezt felelte a királynak: Van még Jónátánnak egy fia, aki mindkét lábára béna. 4 A király megkérdezte: Hol van? Cíbá így felelt a királynak: Lódebárban van, Ammiél fiának, Mákírnak a házában. 5 Akkor üzent neki Dávid király, és elhozatta őt Lódebárból, Mákírnak, Ammiél fiának a házából. 6 Amikor megérkezett Dávidhoz Mefibóset, Saul fiának, Jónátánnak a fia, arcra esett, és leborult előtte. Dávid megszólította: Mefibóset! Ő így felelt: Itt van a te szolgád. 7 Dávid ezt mondta neki: Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel.
2Sám 4,4; 9,1-7.
EGY KEGYELMI TÖRTÉNET
Dávid azt mondta Mefibósetnek: Ne félj, mindenkor az én asztalomnál étkezel. (2Sám 9,7)
Palotában született, és arra rendeltetett, hogy Izrael eljövendő királya legyen; úgy tűnt, Mefibóset élete sínen van. De egyetlen nap alatt minden megváltozott. Nemcsak elveszítette apját, Jónáthánt és nagyapját, Sault, de a sietős menekülésben történt valami, és ő mindkét lábára megbénult. Kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt a trón várományosa elveszítette kiváltságos helyzetét, elhagyatott, fájdalmak között és szegénységben élő árva lett.
Nem ismerjük a részleteket. De később látjuk Isten kegyelmét működni Mefibóset életében, mert az Úr arra indította Dávid királyt, hogy emlékezzen Jónáthánnak tett ígéretére. Így azután Mefibóset ismét palotában lakhatott. Habár súlyos szenvedéseken ment át, végül visszaültették a király asztalához.
Istennek hasonló jutalma van mindannyiunk számára. Bármilyen kemények is életünk megpróbáltatásai, biztosak lehetünk benne, hogy egy napon mi is a Nagy Király ünnepi asztalához ülhetünk, nem vendégként, hanem mint Isten gyermekei és örökösei.
Imádság: : Istenünk, segíts emlékeznünk, hogy te mindig velünk vagy, és kegyelmed elegendő számunkra. Ámen.
Mindannyian szeretett fiai és leányai vagyunk a Királynak.
Nancy K. Brown (Ohio, USA)
