1 Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban történt: bor volt előttem, fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam szomorú lenni előtte, 2 ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, 3 és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg! 4 Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, 5 majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt! 6 A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. 7 Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába. 8 Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én megyek. A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán. 9 Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király adott mellém a haderőből tiszteket és lovasokat is. 10 Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni szolga, és nagyon rosszallották, hogy jött egy olyan ember, aki Izráel fiainak a javát keresi.
Neh 2,1-10.
ÚT ISTENHEZ
Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt! (Neh 2,5)
Amikor Nehémiás tudomást szerzett Jeruzsálem pusztulásáról, első reakciója az volt, hogy Istenhez könyörgött segítségért. Az imádság által azonnal utat talált hozzá. Mivel ő volt az idegen ország királyának pohárnoka, a hatalmas uralkodóhoz mindig szabad bejárása volt. Nehémiás bátran odafordult a királyhoz segítségért. Imái meghallgatásra találtak, amikor a király engedélyezte, hogy újjáépítse Jeruzsálem falait és kapuit, sőt még a szükséges eszközökkel is ellátta.
Nem valószínű, hogy nekünk is egy várost kellene újjáépítenünk, de mindannyiunknak vannak a Nehémiáséhoz hasonlóan nehéz feladataink. Ilyenkor azonnal Istenhez fordulhatunk vezetésért azzal a bizonyossággal, hogy Isten meghallgatja az imádságunkat. Előfordul, hogy Isten válasza nem annyira kedvünkre való, de nála mindig békességet és bátorságot lelhetünk. Isten mindig velünk van, bárhol és bármikor elérhető. Csak imádkoznunk és bíznunk kell, ahogy Nehémiás is tette.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy életünk bármely pillanatában eléd jöhetünk. Ámen.
Hogyan tapasztaljuk meg Isten vezetését a nehéz időkben?
Frank L. Hearne (Florida, USA)
