Illés pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig. Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.
1Kir 19,4-12.
GYENGÉD VEZETÉS
Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le! (Ézs 30,21)
Göröngyös volt az út, míg az Úrhoz tértem, de miután otthonra találtam egy gyülekezetben, az úrvacsorai szolgálatban való közreműködésre kaptam bátorítást. Az első alkalommal, mikor a lelkészünknek segítettem, zavarban voltam és bizonytalan. Amíg a másik két úrvacsorai csoport előre ment, addig én a lelkésszel együtt odavittem az úrvacsorát azokhoz, akik nem tudtak előre jönni az oltárhoz.
Mivel én vittem a kenyeret, így fura mód Ron lelkész előtt találtam magam. Halkan, hátulról a fülembe súgva és finom érintésekkel irányított, anélkül hogy ezt bárki más észrevette volna. Korábbi kényelmetlen érzésem tovaszállt, amikor láttam, hogy lelkészünk tudatában van annak, hogy irányításra és vezetésre van szükségem. Azon a délelőttön a gyülekezetben minden egyes emberrel együtt átélhettem az úrvacsora csodálatos élményét.
Nem sokkal később felismertem, hogy Isten is hasonlóképpen cselekszik. Amikor hitből teszünk egy lépést előre, ő halkan fülünkbe "súgva", vagy gyengéd "érintésekkel" vezet bennünket hol erre, hol arra életünk útjain. Rajtunk múlik, hogy megfogadjuk-e tanácsait, és átadjuk-e neki életünk irányítását.
Imádság: : Drága Istenünk, segíts felismernünk minden esetben a te szerető, isteni irányításodat. Ámen.
Isten szelíden, csöndesen és szerető szívvel irányít.
Rosalyn Phillips (Kalifornia, USA)
