Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: "Látsz-e valamit?" Az felnézett, és így szólt: "Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: "Még a faluba se menj be!"
Mk 8,22-26.
LÁTÓ SZEMEK
Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: "Mit akartok, mit tegyek veletek?" Ők így feleltek: "Azt Uram, hogy megnyíljék a szemünk." (Mt 20,32-33)
Mozgáskorlátozottságomból adódóan hónapok óta csupán egy lassú, tíz perces sétát tudok tenni a boltig. Efölötti háborgásom még ezeket a rövid utakat is megkeserítette, míg egyszer Isten a szívemhez szólt, és egy ötletet adott.
Ezután, amikor elhagytam a házat, minden alkalommal megpróbáltam három dolgot megfigyelni, melyeket azelőtt észre sem vettem. Ezeket hazaérkezésem után fel is jegyeztem a naplómba. Most, a csendes magányos estéken előveszem és átböngészem feljegyzéseimet: "Ma láttam az első tavaszi virágokat.", "Megfigyeltem, milyen gyönyörű formákat alkotnak a fehér felhők a kék égen.", "Megcsodáltam W-né kisbabáját.", "Az őszi falevelek között sétáltam.", "Szivárványt láttam." Micsoda örömöt jelent ezeknek a soroknak az olvasása!
Amikor számba veszem Isten áldásait, mintha megsokasodnának. Megtanultam "látni", és gyakran háromnál több dolog is megragadja a figyelmemet. Alig várom mostanában a bolti sétákat! A megelégedettség mosolya váltotta fel mogorvaságomat, és az emberek is szívesebben állnak szóba velem. Isten áldásai valóban sokasodnak.
Imádság: : Köszönjük, Istenünk, a "látó" szemeket, és az ajándékaid elfogadására kész értelmet és szívet. Ámen.
Ha észrevesszük a kapott áldásokat, szemünk és szívünk megnyílik Isten jósága felé.
Carol Purves (Essex, Anglia)
