25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 26 Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" 27 Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." 28 Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." 29 Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" 30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. 33 Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; 34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. 35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. 36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" 37 Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."
Lk 10,25-37.
EGY SEGÍTŐ KÉZ
Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is. (1Thessz 5,11)
Noha nagyon szeretek kerékpározni, felfelé, hegymenetben, sohasem voltam valami jó. De mit lehet tenni? Egy versenyre éppen a Sierra Nevada-hegység meredek útjain kellett felkészülni. A nap már lehajlóban volt, és én igencsak lankadtam, pedig még egy nagyon hosszú és kemény szakasz volt előttem. Tudtam, hogy ha rám sötétedik, bajosan találom meg az edzőtáborunkhoz vezető utat. Kínlódva tapostam a pedált, amikor a hátam közepén váratlanul egy hatalmas tenyér nyomását éreztem. Körülnéztem, és magam előtt láttam az egyik trénerünk szélesen mosolygó arcát. Néhány másodpercen át az ő erős lábai segítettek felpörögnöm a kívánatos sebességre. Ez a lendület és bátorítás adott erőt, hogy felküzdjem magam a hegyoldalon a tetőre, és visszajussak a csoportba még sötétedés előtt.
Az esti étkezésnél tudtam meg, hogy én csak egy voltam a sok között, aki abban a segítségben részesült, és éppen ezáltal értünk időben az oromra. Ez a kép érzékletesen megmutatja, milyennek kell lennie egy gyülekezetnek. Mi, hívők Isten erős és biztos keze lehetünk, akik a fáradók mellé állnak, és erősítik őket a hazafelé vezető úton.
Imádság: : Drága Urunk, nyisd meg a szemünket, hogy észrevegyük, ha valakinek segítségre van szüksége az élet meredek és sötét útján. Ámen.
Néha csak egy kis bátorításon múlik a győzelem.
Dick Lewis (Kalifornia, USA)
