12 Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? 13 Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. 14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15 Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. 17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. 18 Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. 19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. 21 Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 22 Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 23 Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. 24 Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.
1Kor 15,12-24.
AZ ÉLETRE NYÍLÓ AJTÓ
Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. (1Kor 15,22)
Egy nagyon összetartó, hétgyermekes családból származom. Édesapám egy jó ideje betegeskedett, tüdő-, húgyhólyag- és prosztatarákja volt. Megünnepeltük a 75. születésnapját, és nem sokkal azután nem tudott többé felkelni az ágyból. Apa betegsége nehéz időszak volt mindannyiunk számára. Énekeltünk neki, olvastunk a Szentírásból, együtt nevettünk, és felidéztük az emlékeket. De nagyon fájt, hogy hamarosan elveszítjük őt. Szerettük volna, hogy újra járjon, újra egyen, énekeljen, aktív és vidám legyen, mint régen. De a hitünkön és imádságainkon keresztül Isten emlékeztetett minket, hogy Krisztus feltámadása megtörte a halál megsemmisítő erejét. Nem kell félnünk a haláltól, mert ha Krisztusban vagyunk, a halál Isten jelenlétébe vezet, hogy vele éljünk.
Isten, aki ma gondoskodik rólunk, a jövőnket is a kezében tartja. Amikor földi életünk véget ér, akkor is Isten gondoskodik rólunk mindörökké.
Imádság: : Drága Urunk, nem értjük a halált, a szeretteink elvesztését. Emlékeztess minket arra, hogy Krisztus gyermekeinek a halál nem a létezés vége, hanem az örök élet kezdete. Ámen.
Krisztusban a halál út az életbe.
Sherry Brooks Martin (Dél-Karolina, USA)
