10 Ezt mondja az ÚR: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. 11 Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. 12 Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. 13 Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. 14 Megtaláltok engem - így szól az ÚR -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak - így szól az ÚR -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.
Jer 29,10-14.
A VALÓDI CÉL
Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Péld 3,5-6)
Túránk alkalmával nyolc éves lányommal, Jessicával a Shortoff hegységhez közeledtünk, és azon vettem észre magam, hogy hol vele beszélgetek, hol pedig azokra az időkre gondolok, amikor ezen a vidéken jártam, hogy csendességemhez nyugalmat találjak. Nehezen tudtam lányom kérdéseire koncentrálni, miközben azon járt az agyam, hogy vajon milyen munkát fogok találni, és Istennek mi a célja a munkámmal.
Jessica izgatottsága egyre nőtt, miközben a fák között lélegzetelállító látvány tárult szemünk elé. Azt kérdezte, mikor érünk már célba? Elgondolkoztam: Mi is a célunk tulajdonképpen? Egy páratlan szépségű, kedvenc hely látványa, vagy a kirándulás maga?
Amikor egyik kedvenc helyemhez értünk, ismerős fenyőket fedeztem fel, melyek a sziklák repedéseiből nőttek ki. Párhuzamot vontam saját életem és a fenyők által átélt viharok és küszködések között. Valódi célom, hogy nap mint nap örülhessek a családomnak, barátaimnak és Isten áldásainak, amelyekkel elhalmoz. Időt akarok arra szánni, hogy mindenkor felismerjem ezeket az ajándékokat.
Imádság: : Köszönjük, Urunk, hogy szilárdan tartasz bennünket, és felnyitod szemeinket a körülöttünk lévő áldásokra. Ámen.
A jelen áldásait látva reménységünk lehet a holnap felől.
Bruce W. Bunce (Észak-Karolina, USA)
