A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: "Nincs boruk." Mire Jézus azt mondta: "Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám." Anyja így szólt a szolgákhoz: "Bármit mond nektek, tegyétek meg." Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: "Töltsétek meg a vedreket vízzel." És megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: "Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak." Ők vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: "Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort." Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
Jn 2,1-11.
ÚJ ÚTON
Minden ember a jó bort adja fel először, ... te pedig ekkorra tartogattad a jó bort. (Jn 2,10)
A kánai csoda több volt egy vidám lakodalmi eseménynél. A történetet két életfelfogás közötti ellentétként is szemlélhetjük. A kővedrek a régi parancsolat szimbólumai, a törvény rendszeréé, mellyel némelyek visszaéltek. A borrá változott víz jelképezi az új utat, a szabadság és az öröm útját.
Ismertem egy gyülekezetet, amely mély krízisen ment át. A gyülekezet több kisebb közösség egyesülésével jött létre, és sokan úgy gondolták, jobb volt a múltban. A viták sértődésekhez és egymástól való elidegenedéshez vezettek. Abban azután egyetértettek, hogy egy evangélizációs alkalmat szerveznek, kívülállókat hívnak meg, akiknek a hitükről beszélhetnek. Ennek előkészületei közben sokat imádkoztak, és dolgoztak együtt, és az alkalom során sokan megújultak hitbéli elkötelezettségükben. Többé már nem a múltba, hanem előre tekintettek, és reménységük lett a jövőre nézve.
Jézus ennek a gyülekezetnek az életében valami csodát tett. Képesek lettek igazi közösségként élni, egymást segítve, egymásért imádkozva, és hitük megtapasztalásainak együtt örülve. Új utakon járó, felszabadult, örvendező keresztyénekké lettek.
Imádság: : Istenünk, add nekünk az öröm új forrását, és szabadíts fel az irántad, és egymás iránt való szeretetre. Hadd meríthessünk a legjobb ajándékaidból. Ámen.
Nézzünk előre! A legjobb dolog még vár ránk!
Bill Adams (Queensland, Ausztrália)
