1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
2 hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.
4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.
5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.
6 Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.
Zsolt 1.
A KÖD FELOSZLIK
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)
Amint egy kora reggelen a templomba igyekeztem, különösen sűrű köd ereszkedett le, az ismerős autóutat egészen rejtélyessé változtatva. Nem számított, hogy a fényszórót fel- vagy lekapcsolom. A ködben gyakorlatilag semmit nem lehetett látni. A pánik kezdett rajtam úrrá lenni, és nem értettem, hogyan engedheti meg Isten ezt a szörnyű ködöt. Ekkor döbbentem rá, hogy a köd is az Isten alkotta természeti jelenségek egyike. És a köd rögtön feloszlik, amint a napfény felmelegíti a levegőt.
Az életünkben ez nem így történik. A ködös reggel eszembe juttatta azt a lelki ködöt, ami átláthatatlanná tette utamat. Lassan, de biztosan feloszlatja Isten a lélek ködét, naponta megnyitva szívemet, hogy Isten jelenlétének fényét befogadhassam.
Legyen bár e lelki köd tagadás, hitetlenség, individualizmus, harag, félelem, fájdalom, rajongás, durvaság, büszkeség vagy bármi más, ami elrejti az ösvényt, Isten feloszlatja. Amint Isten jelenlétében akaratára figyelünk, az út világosabbá válik előttünk. Lehet, hogy a köd nem egy pillanat alatt tűnik el, de amint az ösvény láthatóvá válik, képesek leszünk bizalommal és biztonsággal előrehaladni.
Imádság: : Istenünk, taníts meg minket bízni útmutatásodban és hinni, hogy feloszlatod lelkünk ködét. Ámen.
Isten, aki ismeri az utat a bővölködő élethez, vezet minket.
John R. Shewell (Michigan, USA)
