Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.
Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.
Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!
Zsolt 131.
ISTEN VIGASZTALÓ SZÍVE
Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket. (Ézs 66,13)
"Anyu" az éjszaka közepén kislányom kiáltása rángat ki legmélyebb álmomból. Megint ébren van, mert a megfázás még hajnali két órakor sem hagyja pihenni. Sírása sajnálatot ébreszt álmos szívemben. Gyengéden megérintem, és lágy hanggal nyugtatgatom. Felhúzom a zenélődobozát és megsimítom a haját. "Aludjál" - csitítgatom. "Minden rendben van." Elégedetten pislant, és lehunyja a szemét.
Ágyamba visszabújva eszembe jut egy kifejezés: Isten anyai szíve. Már korábban hallottam ezt a kifejezést, de most új értelmet nyert. Azt jelenti, hogy nem vagyok egyedül. Néha egyedül érzem magam. Amikor én vagyok a beteg, vagy egy rossz álom után felébredek az éjszaka közepén, az édesanyám jelenlétére és segítségére vágyom. Habár már 35 éves vagyok, és évekkel ezelőtt eljöttem otthonról, még mindig szükségem van rá. Úgy gondolom, mindig szükségem lesz az ő különleges szeretetére és védelmére. Megnyugtat, hogy ha földi édesanyám nincs is az ágyam mellett, Isten hallja kiáltásomat. Isten azt suttogja: "Most már aludj! Minden rendben van! Itt vagyok."
Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy úgy függjünk tőled, ahogy egy gyermek függ az édesanyjától! Ámen.
Isten olyan gyengéd hozzánk, mint egy anya gyermekéhez.
Sara Matson (Minnesota, USA)
