Az ÚR angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az ÚR veled van, erős vitéz! Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, URam, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az ÚR, és Midján kezébe adott! Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. Az ÚR így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna. Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem! Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom ajándékomat, hogy eléd tegyem. - Az ezt mondta: Itt fogok ülni, amíg vissza nem térsz. Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje. Az Isten angyala ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a levét! Ő úgy cselekedett. Ekkor az ÚR angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Az ÚR angyala pedig eltűnt a szeme elől. Amikor Gedeon látta, hogy az ÚR angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem Uram, ó URam, mert az ÚR angyalát láttam színről színre! Az ÚR azonban ezt mondta neki: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! Ezért Gedeon oltárt épített ott az ÚRnak, és így nevezte el: Az ÚR a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, Abíezer nemzetségének a földjén.
Bír 6,12-24.
A SZÖRNY A PINCÉBEN
Az Úr azonban ezt mondta Gedeonnak: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! (Bír 6,23)
Gyerekkoromban sokszor féltem. Rettegtem a vacsoraidőtől, amikor anyukám leküldött a pincébe, hogy hozzak néhány befőttet. Biztos voltam benne, hogy a sötétben egy szörnyeteg rejtőzik. Tágra nyílt szemekkel lépkedtem a lépcsőn lefelé, hogy egy üveg zöldborsót vagy kukoricát megszerezzek. Aztán gyorsan hátat fordítottam a sötétnek, mert biztos voltam, hogy a szörny üldözésemre indul a 13 lépcsőfokon.
A harmadik lépcsőfokon már nehezen nyeltem. Félúton a szívem zakatolt. A tizedik foknál már lélegezni is alig bírtam. Végre berontottam a világos konyhába, becsaptam magam mögött az ajtót, és megkönnyebbülve rogytam le. "Az Isten szerelmére, Lori Ann!" Anyukám felbőszült a drámám láttán, majd szívtelenül visszaküldött a pincébe még több befőttért.
A félelem egy erős érzés, ami befolyásolja a szívritmust, a gondolatokat és a tetteket. Felnőttként is küzdünk olyan félelmekkel, mint a halál, vagy apróságokkal, mint egy pók vagy kígyó, és olyan hétköznapiakkal, hogy milyen ostobának látszunk. Isten emlékeztet minket, hogy felelősségünk és hatalmunkban áll, hogy a félelem ne bénítson meg minket. Istenre összpontosítva gondolatainkat, és nem a körülöttünk ólálkodó elképzelt szörnyre, Gedeonhoz hasonlóan békét találhatunk még a harcok közepette is.
Imádság: Atyánk, segíts Jézusra összpontosítani gondolatainkat, hogy félelmeinket kézben tudjuk tartani! Ámen.
Isten segítségével uralni tudjuk félelmeinket.
Lori Stanley Roeleveld (Rhode Island, USA)
