"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."
Mt 6,25-34.
EGYSZERRE CSAK EGY NAP
Keressétek először Isten országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. (Mt 6,33)
Egyházunkban sokaknak nincs munkája. A legtöbben azért küzdenek, hogy a kevéske kis pénzükből kijöjjenek, emiatt sok gyülekezet pénzügyileg bajban van. Nemrég nem volt elég pénz a gyülekezeti bankszámlánkon, hogy legalább az alapvető dolgokat ki tudjuk fizetni. A költségvetésünk tekintetében már nem volt miből lefaragni. Szerettük volna folytatni az istentiszteleteket, a szociális munkát, és erősíteni a missziót Afrikáért, de mindehhez pénz kellett. Bevallom, nagyon aggódtam.
Ahogy egy kollégám temetésén ültem, Isten különleges bátorítását éreztem, hogy hagyjam abba az aggódást a gyülekezet miatt, és folytassam a rám bízott munkát. Isten békéje átkarolt. A következő vasárnap egy testvér átnyújtott egy borítékot, és elmagyarázta, hogy álmában azt az indíttatást kapta, adjon pénzt a templomnak. A boríték akkora összeget tartalmazott, amely kihúzta a csődből a gyülekezetünket, sőt még néhány hónapig elég lett! Isten előre gondoskodott rólunk. Persze tökéletesen tudom, hogy egyetlen gyülekezet sem hagyatkozhat egyszeri adományokra a mindennapi költségek fedezésében, de megköszönöm Istennek, hogy ismét megtanulhattam, a munka az Istené, nem az enyém. Kiváltságunk, hogy részt vehetünk ebben a munkában, és bízhatunk Istenben minden egyes nap.
Imádság: Drága Urunk, a mai napon neked akarunk szolgálni, és minden szükségünk felől bízunk benned. Ámen.
Isten felelősséget vállal értem, ezért bízom.
Jeanette Krige (Gauteng, Dél-Afrika)
