Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.
Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.
Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.
Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.
Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem.
Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet.
Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak.
Zsolt 145,1-7.
AMIKOR NEHÉZ ISTENT
DICSŐÍTENI
Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla. (Zsolt 45,2)
Egy író számára semmi sem csüggesztőbb, mint egy üres lap. Amikor megnyitok egy új dokumentumot a számítógépen, tudom, hogy meg kell töltenem azt az üres lapot - és nem csak azt az egyet - szavakkal. Sokszor elkezdeni a legnehezebb.
Először egy szót írok le próbaképpen, aztán egy újabbat és megint egy másikat. Ahogyan papírra vetem az első szavakat, egyre több és több szó követi őket. Lehet, hogy nem a legjobb szavak, amelyeket választhatnék, de legalább szavak. Addig folytatom az írást - mondatot mondat után, egyik javítást a másik után - amíg létre nem hozok valami olyat, amit érdemes elolvasni.
Időnként Isten dicsőítése is pont olyan nehéz a számomra, mint szavakat papírra vetni. Úgy érzem, mintha semmilyen mondanivalóm nem lenne a Szent Istennek. De ha hajlandó vagyok a hála és a dicséret néhány szavát kiejteni próbaképpen, akkor a Szentlélek segítségemre siet. Szívem túlcsordul Isten dolgaitól: a kegyelemtől és az irgalomtól, Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban.
Imádság: Köszönjük neked Szentlélek, hogy segítségünkre vagy Isten dicsőítésében! Ámen.
A dicsőítést csak el kell kezdeni!
Mark M. Redfearn (Kalifornia, USA)
