URam, hadd szálljon hozzád esedezésem, tégy értelmessé igéddel!
Jusson színed elé könyörgésem, ígéreted szerint ments meg engem!
Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendelkezéseidre.
Válaszoljon beszédedre nyelvem, mert minden parancsolatod igaz.
Kezed legyen segítségemre, mert utasításaidat választottam.
Szabadításodra vágyom, URam, törvényedben gyönyörködöm.
Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és döntéseiddel segíts engem!
Bolyongok, mint az eltévedt juh. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg parancsolataidról.
Zsolt 119,169-176.
MINT ATYA, MINT LÁNYA
Bolyongok, mint az eltévedt juh. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg parancsolataidról. (Zsolt 119,176)
Nem tudom, hogy csinálja Ruby. Huszonöt évvel az után, hogy Teddel összeházasodtak, Ted demenciában szenvedő beteg lett. Reménytelenül összekeveri a napokat, nem tudja, hogy hol van, és többé már csak alig-alig ismeri föl a barátait. Viselkedése is egyre problémásabb. Elkóborol otthonról, és eltéved. Kiabál Rubyval, néha fizikailag is bántja őt. Mégis, Ruby nap, mint nap szeretettel és türelemmel gondoskodik róla. Elkíséri mindenhová, és elmagyarázza az állapotát azoknak, akik nem értik. Mindezt őszintén teszi, dédelgeti Tedet. Rejtve, a demencia köde mögött, Ruby még mindig látja élete szerelmét.
Nem éppen így szeret minket az Isten? Néha minden másra figyelünk, csak szerető Teremtőnkre nem. Időnként abszurd módon viselkedünk, és meg sem tudjuk mondani, mit miért tettünk. Bolyongunk, mint eltévedt juhok. Azonban mindez nem riasztja el Istent, hanem még dédelget is minket. Nem tudom, hogy csinálja Isten, de valahányszor látom Rubyt, tudom, hogy honnan veszi az erőt.
Imádság: Urunk, te megérted gyengeségünket. Amikor eltévedünk, fordíts vissza minket szereteted felé. Ámen.
Isten mindig gondol ránk.
Dorothy O\'Neill (Dél-Ausztrália, Ausztrália)
