A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
Zsid 10,23-25.
FELELŐSSÉGGEL TARTOZUNK
Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. (1Thessz 5,14)
A minap elmentem hegyet mászni, s néhány nagyon energikus fiatallal találkoztam. Amikor már úgy éreztem, képtelen vagyok tovább menni, bátorítóan odakiáltottak: "Képes vagy rá!" "Erős hölgy vagy!" "Ez már szinte semmiség. A legnehezebb már mögötted van!" Időközönként énekelni kezdtek, hogy bíztassák magukat. Együtt megtettük az egész szakaszt.
Ez a megtapasztalásom keresztyén utunkra emlékeztet. Néha nagyon éles a harc, és úgy érezzük, nem megy tovább. Még arra sincs erőnk, hogy imádkozzunk. Ilyenkor a többiekre van szükségünk, hogy támogassanak, bátorítsanak, és szeretetben intsenek. A közösségben megvan az erőnk, hogy kitartsunk, és Isten ígéreteire támaszkodjunk, és folytassuk. Az egymásért való felelősség és számon kérhetőség a pályán tart bennünket.
Vannak, akik azt mondják, ők már nem járnak templomba, vagy gyülekezetbe, mert interneten, tv-n keresztül nézik az istentiszteletet. Ez a gyakorlat nem helyettesíti a keresztyén közösséget. A tv nem fog nehéz időben megvigasztalni, nem örvend velünk az áldásainkban, és nem von felelősségre. Hívő testvéreink azonban igen.
Imádság: Urunk, köszönjük a hívők közösségét. Taníts ezt becsülnünk, és a közösségben betölteni helyünket. Ámen.
Krisztus testének tagjai vagyunk, és egymásért felelősek.
Veronica Kamidi (Nairobi, Kenya)
