Ekkor elindult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő felhőoszlop is, és mögéjük állt. Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka. Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé, az ÚR pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel, és szárazzá tette a tengert, úgyhogy a víz kettévált. Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt.
Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és bement utánuk a tenger közepébe a fáraó összes lova, harci kocsija és lovasa is. A hajnali őrségváltás idején rátekintett az ÚR a tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára, és megzavarta az egyiptomiak táborát. Akadályozta a harci kocsik kerekeit, és nehezen vonszolták azokat. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az ÚR harcol értük Egyiptom ellen! Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger felé, és a víz visszatér az egyiptomiakra, a harci kocsikra és lovasokra. Mózes kinyújtotta a kezét a tenger felé, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a menekülő egyiptomiakra. Így hajtotta bele az ÚR az egyiptomiakat a tenger közepébe. Visszatért a víz, és elborította a harci kocsikat és lovasokat, a fáraó egész haderejét, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük. Izráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger közepén, és a víz falként állt jobbról és balról. Így szabadította meg az ÚR azon a napon Izráelt
Egyiptom hatalmából. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján.
2Móz 14,19-30.
A VÖRÖS TENGEREN ÁT
Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt Egyiptom kezéből. (2Móz 14,30)
Az egyik vasárnap én következtem a felnőtt bibliacsoport vezetésében. A kijelölt igeszakasz 2Móz-ből arról szólt, hogyan mutatta meg hűségét Isten Izrael népének. Az én életemben is voltak olyan időszakok, amikor Isten a saját "Vörös-tengeremen" keresztül vezetett, mely számomra Isten végtelen kegyelmét szimbolizálja.
Például 18 éves koromban, amikor egyetemre menet egy benzinszállító teherautó elütött. Emlékszem, hogy sikítoztak az emberek, és valaki így kiáltott: "Ez a fiú már meghalt, rohanjunk el, mielőtt a teherautó felrobban!" Senki sem remélte, hogy túlélem a balesetet. Valójában Isten végig velem volt. Sérüléseim a vártnál kevésbé súlyosak voltak. Egy hónapon belül hazaengedtek a kórházból.
Még a mindennapi kihívások között is észrevehetem, hogyan nyit utat Isten a "Vörös-tengeren való átkeléshez". Azt akarja, hogy szabadok legyünk mindentől, ami visszahúz. Azt akarja, hogy ne veszítsük el a reményt, és biztosan tudjuk, hogy ő mindig velünk van.
Imádság: Istenünk, kérünk, szabadíts meg mindentől, ami ma még lehúz minket. "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként..." (Lk 11, 2-4) Ámen.
Mit tanultam meg a saját "Vörös-tengeri" tapasztalataimból?
Jari R. Moreno (Puerto Rico)
