A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.
1Móz 3,1-10.
BÚJÓCSKA
Az ember így felelt: Meghallottam a hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. (1Móz 3,10)
Gyermekként egyik kedvenc játékom a bújócska volt. Kicsi voltam, befértem olyan helyekre, ahová nagyobb gyerekek nem. Mivel tudtam fára mászni, ott gubbaszthattam a fa tetején, míg a többi gyerek lent keresett. Meg voltam róla győződve, hogy én tudok a legjobban bújócskázni.
Évekkel később rájöttem, hogy a gyerekkori sikerem a bújócskában összefüggött azzal is, hogy barátaim nem is igazán kerestek. Egyszerű elbújni, ha igazából senki sem keres.
Voltak időszakok az életemben, amikor próbáltam elbújni Isten elől. A lázadás rohamai olyan helyekre vezettek, melyről azt gondoltam, Isten oda nem menne. Olyan voltam, mint a fák mögött meglapuló Ádám és Éva, vagy mint Jónás, aki olyan helyre menekült, amiről azt gondolta, hogy Isten oda már nem érhet el. Isten még a rejtőzködésem idején is számomra érthetetlen szenvedéllyel kereste velem a kapcsolatot.
A zsoltáros fejezi ki ezt legjobban: "Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy... kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem." (Zsolt 139,8-10) Isten szenvedélyesen keres mindnyájunkat.
Imádság: Urunk, bocsásd meg, ha megpróbálunk elrejtőzni előled! Köszönjük, hogy kitartóan keresel minket. Ámen.
Isten soha sem adja fel a keresésemet.
Chuck Kralik (Missouri, USA)
