A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Zsolt 139,1-10.
SEGÍTŐ KÉZ
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. (Zsolt 139,9-10)
Az unokahúgom, María Camila tíz hónaposan kezdett el járni. Hogy gyakorolja ezt az új képességet, és biztonságban érezze magát, mindig fogta valakinek a kezét. Mivel kitartó volt, a tanulás folyamata gyorsabb volt, mint egyébként lett volna.
A keresztény úton járást megtanulni sokkal lassabban megy, mint a fizikai járást. A jó hír az, hogy ezt nem egyedül kell megtanulni. Ha Isten kezét megragadjuk, biztonságban érezhetjük magunkat. Az előttünk álló kihívások is elviselhetőbbek lesznek, ha hitben járó testvéreinkre támaszkodunk.
A mai igeszakaszban a zsoltáros kifejezi teljes bizonyosságát, hogy Isten ismer minket, ismeri a legbelsőbb gondolatainkat és a ki nem mondott szavainkat is. De a legfontosabb számomra az, hogy tudhatjuk, Isten velünk van, és keze rajtunk nyugszik. Ez valami olyan fenséges dolog, amit fel sem foghatunk egészen. De biztosak lehetünk abban, hogy bármerre is megyünk, Isten erős keze vezet majd minket.
Imádság: Köszönjük Istenünk az ígéretedet, hogy megsegítesz, és vezetsz minket. Ámen.
Isten használhatja az én segítő kezemet, hogy vezessen másokat a mai napon.
Luciria Aguirre Naranjo (Valle del Cauca, Kolumbia)
