Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: "Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.
Jn 1,1-18.
ÖRÖK VILÁGOSSÁG
Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár többé a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)
A méhek a nap állása szerint navigálnak. Ez akkor jutott eszembe, mikor egy éjjel a sátrunkban megfigyeltem egy csapdába esett méhecskét, amint megpróbált visszamenni a kaptárba úgy, ahogy szokott. Kint azonban sötét volt, a legvilágosabb pont, amit a méh látott, a lampionunk volt. A sátor teteje körül zümmögött, újra és újra megpróbált a fény felé repülni - néha beleütközött, néha elmenekült az utolsó pillanatban. Talán összetévesztette a fényt a nap fényével, amely segített volna neki visszajutni a kaptárba.
Látva a jelenetet könnyű azt gondolni: "Mit művel ez a méh?" Vagy: "Ez hamis fényforrás!" Azonban hányszor követjük mi emberek is a hamis fényt, és bízunk abban, hogy a célhoz vezet minket? Hányszor bízunk pénzben, családban vagy hatalomban, s hisszük, hogy odavisz, ahol lennünk kell, ahelyett, hogy Istenben bíznánk, mint vezetőnkben? Amikor minden sötétnek tűnik, könnyű megbízni az első fényforrásban, melyet megpillantunk - valamiben, ami biztonságérzetet ad, vagy ami által úgy érezzük, visszakaptuk az irányítást életünk felett. Ám Isten az egyetlen, aki ki tud minket vezetni a sötétségből a valódi szabadságba.
Imádság: Istenünk, segíts, hogy követhessük fényedet, Jézus Krisztus igaz világosságát! Ámen.
Ma Isten igaz fényét követem.
Alina Kanaski (Arizona, USA)
